A Balkán Trophy 2015. július 4-12. kerül megrendezésre.
Kilenc nap GPS pontkereső autóverseny lesz mindenkinek. Ez mit is jelent?
- Röviden? Kilenc nap különleges, életre szóló élmény, tömény kaland, adrenalin löket.

Hosszabban:

Olyan kilenc nap, amelyet sohasem felejtesz el, amiről életed végéig lelkesen tudsz mesélni bárkinek, amelynek minden pillanata beleég a retinádba és az agyadba, és mint egy filmet, bármikor vissza tudod nézni magadban. Életed legemlékezetesebb útjainak egyike, melynek során az aktív pihenés, sokszínű kulturális és gasztronómiai élmények, a jó társaság olyan egyvelegét kapod, amit máshol keresve sem találsz meg.

A Balkán Trophy versenyen milyen autóval indultok?
- Akit egyszer megfogott a szeretni való "angol beteg", az ritkán pártol át más márkához. Véleményem szerint a terepjáró-képességeket tekintve a Land Rover az egyik legjobb ár-érték arányú választás, és hiába cukkolnak vagy néznek le más „puccosabb” márkák tulajdonosai, tudását tekintve fel tud nőni hozzájuk, miközben lényegesen kevesebb anyagi ráfordítást igényel az olcsón beszerezhető alkatrészek okán.

Minden autó el tud akadni, mindegyik el tud romlani és mindegyiket szét is lehet ütni, ez nem gyártmányfüggő. A lényeg: minden túra előtt megfelelően fel kell készíteni, szervizelni - gondozni kell, és az út során vigyázni illik rá, (mint minden más autóra is), akkor meghálálja a törődést, és a világ bármely pontjáról hazahozza gazdáját.

Az idei Balkán Trophyra egy frissen importált 2002-es évjáratú Land Rover Discovery II. TD5-el indulunk. Őt alapból felkészített állapotban hoztuk Németországból, már csak olyan apróbb kiegészítőkkel kell ellátni, mint pl. CB rádió, vagy egy inverter.

Rövid idézettel tudnám jellemezni választásunkat: „Real men drive Land Rover.”

Többet lehet benneteket látni külföldi versenyeken. Miért is?
- Bármelyik versenyről elmondható - a hazaiakról éppúgy, mint a külföldiekről, hogy szervezést-felkészülést igényel, nem csak a családos emberektől, hanem mindenkitől. Mivel a szűkebb-tágabb család, az otthon és a munka „szentháromsága” ritkán teszi lehetővé az elszakadást, a felhőtlen kikapcsolódást, ezért a hosszú távú külföldi versenyekre összpontosítjuk energiáinkat, hiszen mindegyik távolléthez meg kell szervezni az itthon maradottak ellátását, a gyerekek elhelyezését, stb., így ha már „összetrombitáljuk a népet”, hogy helyettesítsenek bennünket, akkor inkább messzire megyünk, és hosszabb időre. A hazai versenyek legtöbbjére egyszerűen nem érünk rá elmenni, nagy részük „ottalvós”, teljes hétvégét igényel, mindezt olyan időszakban, amikor az iskolai tanulmányok, a munka és a háztartás miatt a hétvégéken is rengeteg tennivaló akad, és a nagyszülők segítségével sem lehet állandóan visszaélni.

Mit tudnál elmondani magatokról, mi is fogott meg benneteket ebben a „Szakágban”, és kinek is tudjátok ezt ajánlani?

- Mivel a hagyományos értelemben vett nyaralás, a szabadidő haszontalan eltöltése, a tradicionális turistalátványosságok sohasem vonzottak, illetve már túl vagyunk rajtuk, új élmények után kellett néznünk. Sohasem bírtunk sokáig egy helyben maradni, imádunk világot látni, eljutni olyan helyekre, ahol még kevesen jártak előttünk, felfedezni eldugott értékeket, amelyek az általános turista célpontoktól távol esnek, így adódott az ötlet, hogy vágjunk bele. Mint említettem, 2012-ben-kezdtük a terepjárózást, ismerőseink, barátaink inspirálására, akik olyan helyeken jártak, hogy fotóikat nézegetve, tátva maradt a szánk.

Először is a „szakág”, ahogy fogalmaztál, több, mint verseny. Sőt, én úgy fogalmaznék, hogy a verseny adja a keretet. Ez igazából egy vezetett túra, melynek nem titkolt célja, hogy a résztvevők különleges élményekben részesüljenek, és elégedetten szisszentsék fel a jól megérdemelt jutalomsört célba érkezéskor. A Szervezők által korábban bejárt és megírt pálya biztonságot nyújt, olyan helyekre vezet, amelyek terepjárókkal teljesíthetők, nem kell hozzá tank vagy kétéltű jármű esetleg helikopter. Mivel eszetlen kockázatokat nem kell vállalni, így bárkinek ajánlható, aki azt szeretné, hogy 100 éves korában a halálos ágyán tudjon valami különleges élményt is felidézni.

Persze nem hagyhatjuk ki a Szervezők által kiagyalt feladatokat sem, melyek gondolkodásra, tanulásra ösztönöznek, valamint új ismereteket is nyújtanak, vagy csak simán viccesek. Általában megpróbálunk a pályaírók agyával gondolkodni, mindig keressük a „csavart” a feladatokban, és gyakran óriási kacagásban törünk ki egy-egy megoldás kapcsán, vagy csak simán emlegetjük a Szervező Bizottság tagjainak felmenőit, amikor pl. az áthatolhatatlan rekettyésben, 45 fokos lejtőn négykézláb kúszva felfelé keressük Zsögöd várának romjait Erdélyben. :))))))))))

2015 előttünk áll még javában. Miként tervezitek ezt az évet?
- Már tavaly, a meghirdetés után pár nappal elküldtük jelentkezésünket az Africalegend által szervezett Balkán Trophy futamra. Annak ellenére tettük ezt, hogy előtte egy hónappal jöttünk haza Albániából - a Balkánra szinte haza járunk - és már nagyon sok helyet felfedeztünk, de bízunk benne, hogy van még számunkra ismeretlen helyszín és természeti csoda. Mindenesetre a szervezők tavalyi munkája és hozzáállása garancia számunkra.

Ha addig esetleg lesz rá időnk, természetesen ellátogatunk a hazai versenyekre is, de ezt nem ígérhetem meg, mert szinte minden hétvégén van valamilyen programunk. Viszont a Balkán Trophyn mindenképpen ott leszünk, hiszen a tavalyi Budapest – Rodostó futam életünk egyik legjobb, ha nem a legjobb versenye volt, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, és fogalmazhatunk úgy is, hogy függővé váltunk. Az emberek többségének van valamilyen függősége, nekünk ez a „drog”, és erről Dr. Zacher sem tudna lebeszélni, még ha akarna sem. De szerintem ő is függővé válna, ha egyszer eljönne egy ilyen versenyre…