Az első fokú, nem jogerős ítélet szerint a férfi - aki áldozatához hasonlóan ittas volt a történtek idején - előbb ütötte, majd rúgta az áldozatot, később kerékpárvillával, egy balta fokával ütötte, majd megpróbálta lefűrészelni annak lábát.
Bóka Tibor bíró megjegyezte: csak a szerencsének köszönhető, hogy az életveszélyes sérüléseket szenvedő áldozat nem halt meg, hiszen közel egy nappal a bántalmazás után hívtak hozzá orvost.
Kiemelte: az áldozat sérülései, valamint a vádlott beismerő vallomása nem hagyott kétséget afelől, hogy a támadó erős felindulásában meg akarta ölni a sértettet. Ugyanakkor az elkövetés módja és hossza, a többszöri eszközváltás, az a tény, hogy fején és testén bántalmazta a férfit, mind megalapozta, hogy kimondható legyen: a tettes különös kegyetlenséggel követte el tettét.
Hozzátette: a vádlott élettársát két éves próbára bocsátotta a bíróság, amiért csak egy nap múlva hívott orvost. A nő azzal védekezett, félt, hogy őt is megveri társa, ha segítséget hív, ez az érv azonban már nem állt meg másnap reggeltől, amikor csak ő és az áldozat volt a házban.