Hogy tőről metszett keresztény emléknap volna a Mindenszentek, nem állíthatnánk. Sőt, amíg a római egyház hivatalosan és mai formájában bevéste naptárába november elsejéhez az ünnepet, évszázadok teltek el. Lássuk, hogyan sikerült! Úgy tűnik, a gyökereket a keltáknál kell keresnünk, samhain nevű ünnepük – amelynek hajnalán, november 1-jén az elhunytak lelke átvándorol a halottak birodalmába – stílszerűen fogalmazva „kísértetiesen” hasonlít a nálunk ismert Mindszentek, illetve halottak napja világához. A kereszténység terjesztésekor a Rómából érkezők azt a feladatot kapták, hogy az efféle pogány ünnepeket ne tiltsák be, hanem próbálják valamiképp megszelídíteni. A samhainból Mindenszentek ünnepe lett, méghozzá úgy, hogy III. Gergely pápa 741-ben „áthelyezte” a májusi „Szűz Mária és az összes mártírok napját”. (A tavaszvégi dátum egyébként régóta élt a köztudatban, hiszen a keleti kereszténység 380-tól már tartott vértanúnapot, a nyugati egyház pedig 609 óta ülte, ekkor „szekularizálta” IV. Bonifác pápa az eredetileg pogány isteneknek emelt Pantheont.) Bő száz év is eltelt, amikor IV. Gergely egyetemessé tette november elsejével a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” ünnepét, röviden Mindenszenteket.

A katolikus egyházban mára úgynevezett főünneppé vált, és a rómaiaktól átvették a görög katolikusok is. Ilyenkor a templomokban mondott szentmisék állandó imádsága: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.” Az e napon imádkozott litánia egyébként a húsvéti feltámadási szertartáskor is előkerül. A keleti egyházban és az ortodox kereszténységnél megmaradt a tavaszi ünneplés – a pünkösdöt követő vasárnappal. A reformátusok és az evangélikusok szintén „tartják” Mindszentet.

A mindszenti hagyományok „tortájának” csak egy kis szelete a temetőlátogatás, ami egyébként német katolikus hatásra terjedt el és csak a 19. században. A honi néphagyományban ezen a napon tilos volt a munka (apropó: az ezredfordulón az Orbán-kormány nyilvánította munkaszüneti nappá), halottak lepényét sütöttek a legelesettebbeknek, és bizony számos településnév őrzi a Mindszent nevet, nem is említve a Mindenszenteknek emelt megannyi templomot.

S végül egy érdekesség: nem véletlenül íratott le fentebb a „mindszenti” szót, Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) esztergomi érsek csehimindszenti születése okán vette fel ezt a vezetéknevet 1942-ben.