A táblabíróság különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletében és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a jelenleg 25 éves Kun-Szabó Henriettát.
A korábban többször büntetett vádlottnak 2012. február 5-én született gyermeke élettársától, az apát azonban négy nappal később - más bűncselekmények miatt - letartóztatták, ezért az asszony a férfi rokonaihoz költözött. A kisfiú néhány napos korában kórházba került, meg is műtötték, röviddel később azonban hazaengedték.
A következő napokban folyamatosak voltak a konfliktusok a vádlott és élettársa testvére között, mert a nő nem szoptatott és ezt a házigazdája sérelmezte. Február 22-én a vádlott - egy orvosi vizsgálat után - úgy megfeszítette, megtekerte a csecsemő karját, hogy a gyermek bal keze két helyen eltört.
Mivel a vádlott és házigazdája között a konfliktusok nem csitultak, a nő a gyermekével elköltözött. A védőnő nem találta a vádlottat, aki gyermekét az orvosi vizsgálatokra sem vitte el, ezért a tiszakécskei jegyző elrendelte, hogy a kisfiút ideiglenesen nevelőszülőknél helyezzék el.
A vádlott a csecsemőt március 6-án adta át a gyermekgondozóknak, akik azonnal orvoshoz vitték őt, innen a kisfiú mentővel a kecskeméti kórházba került. A kórházi felvételkor a gyermek súlyosan oxigénhiányos állapotban, közvetlen életveszélyben volt, ellátás nélkül egy napon belül meghalt volna. A kisfiúnak eltörött a combcsontja, a bordái, megsérült a tüdeje, a mája és a koponyája is.
Később kiderült, a vádlott valamikor a korábbi napokban a csecsemő combját nagy erővel megcsavarta, a mellkasát megragadta és megszorította, a gyermek fejének jobb oldalát pedig közepesnél nagyobb erővel valamilyen kemény felszínhez csapta.
A bíróság döntését közönyös arccal végighallgató vádlott az eljárásban folyamatosan tagadta, hogy bántalmazta volna gyermekét, többféle történetet is előadott arról, miként szerezte a kisfiú sérüléseit, de ezek mindegyikét kizárta a bíróság.
Hegedűs István tanácsvezető bíró a döntés indoklásakor kifejtette: a gyermek életkorából, sérülékenységéből fakadóan a vádlottnak fel kellett ismernie, hogy a bántalmazás a kisfiú halálához vezethetett volna.